2013. szeptember 29., vasárnap

1. Fejezet

Sziasztok! Nos, mint azt látjátok meghoztam az első részét a blognak. Örülnék a tanácsotoknak. Írjatok komikat és ha tetszik a történet, (idáig) akkor örülnék ha feliratkoznátok, pipálnátok. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Most pedig térjünk a  lényegre.. a történetre, jó olvasást.:)


A kezdetek kezdete

1. Fejezet

ajánlott zene


Ősz. Hideg és szeles évszak. Imádom az esőt, de főleg az illatát. Az eső az mindig jó. Ha esőben sírsz, nem feltűnő. Az esőben jó táncolni, de főleg csókolózni.. persze ha van kivel. Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik. Mesés.
Álmomból felkelve nyomtam ki az ébresztőórámat. Délelőtt 11 óra volt és a nap sütött. A madarak hangosan csiripeltek össze-vissza. Rövid ideig gondolkoztam a meleg, biztonságot nyújtó ágyamban majd felültem, kitakaróztam és a puha papucsomba belebújtam. Kicsit hűvös volt a lakásban ezért felkaptam magamra valami hosszút.. alsót és felsőt is.
Szemeimet dörzsölgetve sétáltam le a lépcsőn, nagyokat ásítva. Amint leértem az első emeletre, befordultam a konyhámba. Miközben főtt a kávém, csináltam rántottát friss tojásból, amit az egyik szomszédomtól kaptam. Egy idős nénitől, igen kedves és segítőkész. Néha átmegyek hozzá, kávézgatunk vagy épp teázgatunk a kellemes csevejek alatt. Lassan 2 éve, hogy meghalt a férje. Ő is egyedül és, úgy mint én. A szüleim meghaltak, amikor még kicsi voltam. Van egy nő vérem is, de nem tudom mi van vele, hogy él e egyáltalán.. nem tudok róla semmit. Így hát én is egyedül élek a macskámmal, Mollival. Egy szépséges pufi, cirmos és elkényeztetett macska. Egymásnak vagyunk és szinte csak érte élek. 2 éves kis huncut jószág.. ő itt van velem jóban-rosszban. Most ebben a pillanatban nincs itthon, valahol kóborol.
Amint a reggelimet és a forró kávémat elfogyasztottam, éles nyávogás ütötte meg a fülem.
- Szia kicsim. Hol jártál? - nyitottam Mollinak ajtót.
Köszöntésképpen felnézett rám hunyorogva, majd nyávogott egyet. Óvatosan odajött hozzám és jobb lábamhoz hozzádörgölőzött. Ölbe kaptam és besétáltam vele. Megtöröltem a kis mancsait, majd óvatosan letettem a helyére, ameddig megcsinálom neki a tízóraiját. Kijár neki a legjobb, hiszen csak ő van nekem. Egyszer már gondolkoztam azon, hogy állat menhelyről örökbe fogadok egy másik kandúr macskát, vagy egy kutyust. Vagy akár egy aranyos házi nyuszit, hörcsögöt, vagy tengeri malacot. Tegnap gondolkoztam és a macska mellett döntöttem. Imádom az állatokat és ha lesz Mollinak egy társa, akkor lehetnek kiscicák, aminek nagyon örülnék és szerintem Molli cica is. Itt az ideje az első románcnak és a fialásnak is. Viszont ma nem tudok elmenni a menhelyre, mert dolgom van.. méghozzá egy újabb munka lehetőség az. Most jelenleg egy kis éteremben szolgálok fel és jól jönne a plusz pénz, így elfogadtam az új melót. Modellkedésről lenne szó. Ma kettő órára hívtak be állás interjúra, szóval lassan készülődök, hiszen már dél múlt egy fél órája, és mint azt tudni illik rólam, hogy sokat készülődök. Mondjuk melyik nő nem?
Amint a konyhában elpakoltam magam után, felrohantam készülődni. Kihámoztam magam a pizsamámból, majd felkaptam egy köntöst, mert nem szeretek pucérkodni, még a macskám előtt sem. Igen tudom, elég gáz. Mialatt megnyitottam a csapot és jó forró vízzel megtöltődött a kád, megtisztítottam az arcomat. Levettem magamról a fehér anyagot, majd szép fokozatosan beleültem a vízbe.. hát igen, túl melegre sikerült.
Mivel nem időzhettem annyit a kellemes, egyik kedvenc helyemen, ezért gyorsan végeztem a fürdéssel. Óvatosan szálltam ki a kádból, majd egy törölközővel a huncut víz cseppeket felitattam a bőrömről. Megtanultam hogy nem szabad dörzsölni, mert az kiszárítja a bőrt. Ameddig előkerestem a megfelelő összeállítást az interjúhoz, azelőtt egy nappali krémet feltettem az arcomra, ami az öltözködés alatt jól beszívódik. Amint feltettem a hidratáló bőr táplálót, siettem is felöltözni; szürkés barna kötött, puha anyagú felső, fekete cica nadrág amin rózsák vannak, fekete tű sarkú, fekete L.V. táska. A kiválasztás és a felvétel 15 percembe tellett. Utána leültem a fésülködő asztalhoz és kifestettem magam; szép ívesre kihúzott szemöldök, szem tus, szempilla spirál, vörös rúzs. A rövid, szőke hajamat pedig szépen kifésültem és rávasaltam, majd feltettem egy kötött sapit is, aminek egy bolyt volt a végén.
Lesiettem a nappaliba és megszeretgettem Mollit, aki visszajelzésül dorombolt és nyávogott kettőt. Feltöltöttem a vizes tálját és a adtam neki egy kis száraz tápot is. A kedvencét.
A retikülömbe bepakoltam a fontosabb dolgokat, majd bezártam magam mögött a bejárati ajtót és be is kulcsoltam. Táskámba dobtam a lakáskulcsot. Beültem az autómba és elindultam az állás interjúra.
Amikor az épület elé értem, láttam, hogy nincs parkoló hely.
- Ó, francba! - szólaltam meg, mivel már csak negyed órám volt a pontos időig.
Kicsit messzebb parkoltam le. Bezártam az autót és igyekeztem a modell ügynökséghez. Még hála istennek időben voltam, nem kések el. Viszont szeretnék öt perccel hamarabb odaérni. Oda is értem a célponthoz.
Magam felé rántottam az ajtót és kicsit meglepődtem amikor majdnem hátra zuhantam. Vajon miért? Hát azért, mert az ajtót nem húzni hanem tolni kellett volna. Jellemző.. Ki van írva hogy TOLNI de én akkor is HÚZOM. Gratulálok Miley! Ügyes kislány. Ahogy felértem a lépcsőn megpillantottam azt a helyet ahová nekem menni kell. Az volt kiírva, hogy "BEAUTIFUL LADIES MODEL AGENCY". Rögtön tudtam, hogy ide kell jönnöm. Amikor be szerettem volna kopogni, egy férfi szólt mögöttem.
- Elnézést hölgyem!
- Igen? - fordultam meg.
- Vannak bent. Szerintem várjon. - mosolygott kedvesen.
- Ó, rendben. Köszönöm.
Nem az a fajta ember vagyok, aki szeret várni. Nem vagyok türelmes. Még egy hangyányit sem. 
Már 10 perce várok, de végre kijött valaki és a nevemet mondta. 
- Miley Hill itt van? - nézett körbe a szúrós szemű férfi.
- Itt vagyok! - nyújtottam fel a kezem, majd felálltam és magamhoz szorítottam a táskámat.
- Önnek van meghallgatása 14:00 órára ugye? - nézett bele egy füzetbe.
- Igen uram. - bólogattam, majd halványan elmosolyodtam.
- Nos. Elnézést a várakozásért, de egy fontos ügyfél volt nálam. Most bejöhet. Parancsoljon.
- Köszönöm. 

* 2 és fél óra múlva *

A meghallgatás órákon keresztül tartott és elég fárasztó volt. Több ruhát is felvettem és járkálni kellett fel-alá. Kérdezgettek sokat. Elég hosszadalmas volt az egész, de úgy tűnt, hogy szimpatikus vagyok nekik. Azt mondták, majd holnap hívnak, hogy felvettek e vagy nem.
Fáradtan és kimerülten igyekeztem az autómhoz, amikor hirtelen ásítanom kellett és a kezemet a szám elé kaptam, szemeim összecsukódtak és nekimentem valakinek.. vagy inkább ő jött nekem.
- Elnézést. - szólt a férfi és valami papírokat szedett össze a földről, amik az ütközés során kipotyoghattak.
- Semmi baj. Én voltam az aki nem figyelt. - lehajoltam és én is szedni kezdtem az iratokat, majd a férfi kezébe nyomtam azokat. - Sajnálom fáradt vagyok.
- Nincs gond. - egyenesedtünk fel szinte egyszerre. 
Fél fejjel lehetett nálam magasabb a férfi. Ahogy még egyszer bocsánatot akartam kérni az esetért, találkozott a tekintetünk. Másodpercekig nézhettünk egymás szemébe, majd megköszörültem a torkom.
- Bocsi.. - nevettem el magam.
- Mi? Miért? - ugyanígy cselekedett ő is. 
- Nem is tudom. - a cipőm orrát kémleltem.
- Honnan jön, hogy ilyen fáradt?
- Meló. Meghallgatás.. Több mint 2 órán keresztül.
- Az fárasztó lehet. - mosolygott.
- Ön honnan jön ilyen sietve? Vagy hová megy? 
- A buszhoz siettem volna, de már lekéstem. Amúgy kérlek, tegeződjünk.
- Rendben.. Elvigyelek? Van autóm.
- Jaj nem kell hagyd, megvárom a következőt.
- Szívesen elviszlek.
- Akkor azt megköszönném. Amúgy mi a neved?
- Miley. - mosolyogtam.
- Örvendek. Én Paul vagyok.
- Jó de most már menjünk mert fáradt vagyok. - zártam le, majd elindultam.
Az úton hazafelé kiderült, hogy majdnem szomszédok vagyunk. Elég vicces. A fiú meg helyes. 
- Be jössz egy kávéra? - kérdezte az autóból kiszállva. 
- Öööm. Legyen. Miért is ne. - szálltam ki én is.
A lakásba beérve, elkerekedett a szemem és szinte a szám is tátva maradt a látvány miatt. Gyönyörű a lakás meg minden.. de minek egy embernek ekkora lakás? Mindegy. A cipőmet levettem, majd követtem a fickót. Miközben lefőzte a kávét beszélgettünk. Jobban megismertem.
- És a te családod? - mosolygott kedvesen.
- Nincsen családom. - sütöttem le a szemeim.
- Mi az hogy nincsenek?
- Meghaltak..
- Úr isten bocsi.. S-sajnálom.. én.. én nem tudtam.
- Semmi baj. - mosolyogtam erőltetten. 
Kis ideig néma csend kerekedett amit kínos csend követett. Majd megszólaltam..
- És.. van barát nőd? - kérdeztem.
- Nincs. - felelt, majd elnevette magát.
- Mi az?
- Már is rám akarsz hajtani? - nevetett továbbra is.
- Mi?? Dehogyis! Nem! Nem igaz!! - nyúltam át az asztalon, majd meglöktem. - Úgy érzem nekem most mennem kéne.
- Miért?
- Fáradt vagyok. - jelentettem ki, majd a bögrét betettem a csapba.
- Nem alszol itt?
- Biztos hogy nem! - nevettem.
- Jól van. Kikísérlek.
- Elég durva poénjaid vannak. Kezdek tőled félni.
- Hülyéskedek csak.
Még egyszer rá néztem, szúrósan, majd segített felvenni a cipőmet; vállába kapaszkodtam. Elkérte a telefon számomat, majd indultam kifelé.
- Várj! - fogta meg egyik kezével a jobb karom és visszahúzott magához.
- Mm? - pirultam el.
- Annyira gyönyörű vagy.
- Köszi. - mosolyogtam.
Éreztem, hogy pillantását az arcomon pihenteti, majd pillantását elkaptam és belenéztem a nagy zöldesbarna szemeibe. De egy szót sem szóltam.
- Remélem nincs barátod, mert ezt meg akarom tenni és nem lenne jó a balhé.
- Nincs. D-de mit akarsz? - teljesen zavarba hozott.
Lassan közelített.. tudtam mire készül és akartam. Ajkai az enyéimhez tapadtak, nyelvével utat tört a számba. Ujjaimmal finoman beletúrtam a hajába. Keze a derekamon pihent, ujjai néha mozgolódtak. Az egész testem bizsergett, Paul óvatosan bánt velem. A fülemhez hajolt, erősen hozzám simult. A mellkasomon szinte érezni lehetett Paul szívdobogását. Ajkaival az áll vonalam mentén hagyott néhány puszit. Gyengéden szívni kezdte a bőröm. Apró, hangos levegő vételek hagyták el a számat. Fogai között súrolták a bőröm, amit nem bírtam ki nyögés nélkül.
- Paul..  - szóltam gyengén.
- Hm? 
- Kérlek hagyd abba.. - toltam el magamtól. - Még csak nem is ismerjük egymást! Ez nem történhet meg.. bocsi de most megyek.
A szekrényről elvettem a táskám és az autóhoz igyekeztem, majd beszálltam és szélsebesen elhajtottam.

6 megjegyzés:

  1. Drága Dia!

    Annyira imádom, ahogy írsz. Igaz, hogy ez még csak az 1. rész de valami brutál jó! Imádom imádom és imádom!<3

    VálaszTörlés
  2. NE MÁR, HOGY LEMARADTAM AZ ELSŐ KOMMENTRŐL!
    Mindegy. Egyszó: Imádom.
    Bízom benned manó, reméled sikerül úgy megírnod ahogy eltervezted :):)<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pedig lemaradtál:3 imádlak és köszönöm<3

      Törlés
  3. Szia! :) Tetszik a sztori. Kicsit furcsa, hogy egyből a dolgok közepébe vágtál ezzel a "szerelmi szállal" viszont így eltér a többitől nem olyan tucat, érdekes! Kíváncsian várom a következő részt. Ügyesen írsz, így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:) Köszönöm szépen, cuki vagy!<3

      Törlés